A lányok bogyót szedtek az erdőben.A sűrűből előtermett Kele,a gonosz óriás.Megfogta a lányokat,összekötözte a lábukat,mint a fogolymadarakét és felaggatta őket a fára.-Lógjatok csak-mondta-,nemsokára visszajövök,és felfallak benneteket!-Azzal elment.A lányok nem tudták mit tegyenek,nem szabadulhattak.
Akkor ment arra a róka-anyóka.-Anyóka!Anyóka!-kiáltoztak a lányok.-Szabadíts ki bennünket!
A róka-anyóka odament a fa alá.
-Ó-ó!Ki tette ezt veletek?
-Kele,a gonosz óriás.
A róka-anyóka felmászott a fára,kioldozta a köteleket,kiszabadította a lányokat.
-Túl kell járni Kele eszén-mondta-mert ha visszatér,ráakad a nyomotokra és megint elfog benneteket.
-Mit tegyünk hát?-kérdezték a lányok.
-Vessétek le gyorsan a felsőruhátokat!
Levetették.
-Húzzátok le a cipőtöket is!
Lehúzták.
-Adjátok ide a gyöngyfüzéreteket!
Odaadták.
-Most pedig fussatok!
Elszaladtak a lányok.A róka-anyóka pedig fogta a ruhákat,kitömte fűvel,levelekkel,felékesítette gyöngyfüzérekkel,szélükhöz odakötözte a cipőket,még hajat is font fűből a fejek helyére-mintha igazi lányok lettek volna!Aztán visszaakasztotta a kitömött ruhákat a fára, és elszaladt.Kele hamarosan visszatért.
-No-mondta-,most felfallak benneteket!
Odament a fa alá,megragadta az egyik bábut,kitátotta a száját.Hát fűvel meg falevéllel lett tele a torka.
-Ugyan mi ez?-hökkent meg az óriás.
Fogta a másik bábut,a harmadikat...Csak fű meg falevél hullott mindegyikből.Akkor kapott észbe Kele,hogy megszöktek a lányok.
-Há-á!-ordította.-Elszabadultatok!No,de úgyis utolérlek benneteket!Előlem nem menekülhettek!
És eliramodott a lányok után.
A lányok közben elértek a folyóig,találtak egy sekély gázlót,és átmentek a túlsó partra.Ott leültek pihenni.
Fut Kele a partra,nézi a folyót.
-Héj!-kiált át.-Mély-e a folyó?
-Jaj,bizony mély!
-Hát ti hogy mentetek át?
-Ittunk,ittunk,kiittuk az egész folyót,és száraz lábbal átkeltünk.
-Aztán,hogy telt meg újra a folyó medre?
-Nagy eső volt,megtöltötte a medret.
-No,én is kiiszom a folyót!
Lehasalt Kele a partra,inni kezdte a vizet.Ivott-ivott,ivott-ivott...
-Apad-e már?-kérdezte.
-Apad,apad!-felelték a lányok.-Idd csak!
Kele megint nekifohászkodott.Ivott-ivott,ivott-ivott...
-No?-kérdezte megint.
-Már alig van víz a mederben!Idd ki gyorsan!
Kele csak ivott,ivott,ivott...A folyó pedig ugyanolyan mély volt mint azelőtt.Gyanította már Kele,hogy a lányok a bolondját járatják vele.Megdühödött.
-Várjatok csak,úgyis utolérlek benneteket!
Belegázolt a folyóba.Elnehezedett a sok víztől,alig tudott járni.
-Jaj nekem!-kiáltotta.Nagyon sokat ittam!
-Mi most elfutunk-mondták a lányok-,te meg érj utol bennünket!Akit megfogsz,azt felfalhatod!
Eliramodtak a lányok,Kele utánuk.De nem futott sokáig:megbotlott,felhemperedett és kipukkadt.Így lett vége a gonosz óriásnak.
A lányok pedig hazatértek,még a hajuk szála se görbült meg!
